Tizennégy óra ötvenöt perc. Május van. Hideg van. Esik az eső. De már felvettem a sárga esőkabátomat és rétegeltem magamat három pulcsival (természetesen divatosan). Azt hiszem, most már készen állok az újabb egyhetes bulira.

De miért is?- kérdezheted te, aki most ezt olvasod. Hát azért, mert május van. Hideg van. Esik az eső. De mindenek előtt, diáknapok van. Nem is akármilyen diáknapok, hanem a 27. Székelyudvarhelyi Diáknapok, melynek fő témája nem más, mint a divat. A csapatok száma 20 mínusz #tréjléj, a felhők száma pedig végtelen. – Nem mintha az utóbbi szegné kedvünket, vagy éppen a résztvevők öltözködésének módját, miközben felsorakozunk az első nap hagyományos kezdőprogramjához, a felvonuláshoz.

A hangulat elképesztő, ahogy végigvonulunk a városon, az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy félve kell kerülgetnem a lobogó zászlókat, nehogy megint fejbe vágjon valamelyik. Na de túlélem. És már a patkóban vagyunk újra. Keresem a videókat a facebookon, amit a csodálkozó sofőrök lőttek rólunk, amint az első csapat készülődik a bemutatkozóra. A mai felhozatal: Protecshion, Trashion, LifeSocks, HeavyTúsz, Raveolution, SalaMoon, Stillerek, COOLTúra, KorSokk.

A kilenc bemutatkozó mindössze 45 percig tart, mégis úgy érzem, több minden történik, mint három iskolai nap alatt. Lufik és kekszszalámik hulltak az égből. Az egyik pillanatban táncolunk, a másikban új köszönési módszereket fedezünk fel. A társalgás természetesen több nyelven zajlik, van, aki nem csak beszél, de énekel is a mikrofonba, azt nem is említve, hogy most látok életemben először embert, aki 15 centis magas sarkúban orosz zenére táncol. A divatért itt tényleg az életüket adják az emberek.

Az utolsó csapat is lemegy a színpadról és én már mindenkitől megpróbáltam matricát kérni, szóval hazamehetek kicsit pihenni. Anyukámékkal otthon nem veszekedek az érettségiről, mindenki tudja, hogy diáknapokkor a gyereknek jobb dolga is akad. Mielőtt kidőlök az ágyra, hogy megigyam a mai harmadik kávémat még eldöntöm, hogy milyen ruhában megyek az esti nyitó bulira, a megjelenés idén igen fontos.

*

Húsz óra harminckét perc van. Táncolunk. De nagyon. A Friday Rehab énekesnői rettentő tehetségesek, de most valahogy még én is annak érzem magam, szinte az összes számnak tudom a szövegét és úgy üvöltöm, mintha az én koncertem lenne. De nem vagyok egyedül, a színpad előtt hamar rengeteg ember gyűl össze, olyan a hangulat, mint egy kerti party, csak éppen bent vagyunk, de ez így talán még jobb is. Te ismersz valakit, aki még volt benti kerti partyn? Én nem.

Újra összegyűltünk tehát. Május van. Hideg van. Talán már nem is esik az eső. Egy biztos- elkezdődött a 27. Székelyudvarhelyi Diáknapok és én készen állok.

És te?

Ágoston Gyopi