Véget értek városunkban a diáknapok. Ez a tény sok diáknak szomorúságot csal az arcára, sokan viszont megkönnyebbülnek, fellélegeznek, örvendve, hogy ismét rá lehet majd venni a diákokat a tanulásra, dolgozatírásra. Vajon nem tanult senki semmit a diáknapok alatt? Vajon tényleg csak a szórakozásról szólnak ezek a rendezvények? Erre kerestük a választ a diáknapokon résztvevő tanulók körében és ennek tükrében tekintjük végig a mögöttünk álló hétet.

A Székelyudvarhelyi Diáknapok huszonhárom évvel ezelőtt a békéscsabai Garabonciás napok mintájára született. Lényege a diákpolgármester megválasztása volt, úgy hogy a közel egyhetes program kampányrendezvényekből állt. Egy remek módszer a felnőttkor küszöbén arra, hogy megismerjék a fiatalok a demokrácia rendszerét, felismerjék a társadalom problémáit és azokat felvállalva induljanak a diákpolgármesteri címért. A mostani csapat bemutatkozók kampánybeszédek voltak, a versenyzők feladata a minél több szavazat begyűjtése volt, egyszóval helyhatósági választás a diákok körében. Ez így zajlott 20 éven át Székelyudvarhelyen is, ez idő alatt 20 személy tölthette be a diákpolgármester szerepét városunkban és több száz diák tapasztalhatta meg, hogy milyen egy jelölt mögé állva minden eszközt megragadva elnyerni a szavazó diákok tetszését. Diáknapos megmérettetések során próbálhatták ki régen és ma is magukat a pályaválasztás előtt álló diákok az élet számos területén. Sokan itt beszéltek és beszélnek először közönség előtt, szövegeket írnak, népszerűsítő anyagokat terveznek és kiviteleznek, vállalkozókat keresnek fel, filmeket forgatnak, kapcsolatokat építenek és sikerre visznek ötleteket. Az elmúlt három évben ugyan nem választott a diákság polgármestert magának, de a feladatok továbbra is komoly próbatételek, melyek teljesítéséhez nem kevés kreativitás, tervezés, és jó menedzseri munka kell. Mi ez, ha nem egy sikeres felnőtt élet eljátszása, a készségek és képességek kamatoztatása.